Nem tudom, hogy mi a jó,
nem tudom én mégsem,
betűhalmaz nem való,
gúzsba köti léptem,
nem akartam nagy csodát,
kicsit melegedni,
nem tolakszom eleget:
Tessék már szeretni !
Alázat kenyerem,
még ha nem is látszik,
száz folt van szívemen,
stoppolás hibádzik.
Rájöttem és értem,
daccal, erőszakkal
elvárni a varázst,
nem megy tűzzel- vassal.
Bocsánatot kérek,
oly aprócska vagyok,
megbántani senkit
okkal sem akarok.
4 hozzászólás
Kedves Edit! Ha arra célzol, h megbántottál valakit, vagy téged bántottak meg, nagyon ne bánkódj. Nagyszerűen verselsz, akinek tetszik, tetszik, akinek nem, az pedig olvasson mást! Üdv: én
Kedves Bödön! Köszönöm pozitív gondolataidat. Megbántott valaki, legalábbis úgy éreztem, tulajdonképpen igaza is lehetett, csak a mód, ahogy ezt előadta volt pokolian iszonyú. Szeretettel
Kedves Edit!
Ne foglalkozz te a gáncsoskodókkal! Sokszor az, ahogy valaki közöl valamit, többet elárul az illetőről, mint amit mond. Van abban valami, hogy a "stílus maga az ember". Aki szándékosan bánt meg valakit, az vagy buta vagy rosszindulatú vagy irigy. Te csak írj!
Üdv: Kati
Köszönöm Kati!
Teljesen igazad van.
Nem csak az a lényeg, mit mond valaki, hanem milyen stílusban teszi, igen.
Ölellek!