és nem fodroz már a robbanó hajnal
holnap ajkamon dobbanó ihlettel
teli érzést magányba zuhant hanggal
száradó
By Hangaés nem fodroz már a robbanó hajnal
holnap ajkamon dobbanó ihlettel
teli érzést magányba zuhant hanggal
By Hangaés nem fodroz már a robbanó hajnal
holnap ajkamon dobbanó ihlettel
teli érzést magányba zuhant hanggal
7 hozzászólás
Szia!
Kicsit szomorkás hangulatú. Talán megtörtént eseményen alapszik?
Egyébként nagyszerű alkotás!
Gratula!
Szia Hanga!
Drámai, nehéz vers! Attól válik igazán azzá, hogy a hajnal képét – ami egy új kezdet lenne – "gyűröd" be a "száradó nap" elé. Kicsit körforgás e négy sor, mert azt sugallja, hogy napról napra csak rossz jöhet. Benne van a vágy a változásra – nagyon – de mégis újra csak ugyanaz a hajnal jön el…
grat öleléssel
leslie
Kedves Fél-X és leslie, köszönöm a véleményeteket! Valós alapja van, de már nem mai darab, csak újrafogalmaztam, egy borongós, esős napon.
Hanga
Tetszett, fel a fejjel, még egy borongós napon is!
Köszönöm, úgy lesz 🙂
Hanga
olyan, mint egy sóhajtás:meddig esik még….?
ruha
sóhajtásból sosem elég 🙂
abból lesz a szellő-szél-vihar-fergeteg- s végül eső, tehát örökké esik…
Hanga