Szárazvirágok

Kupacba dobált sérelmek,
csak annyit érnek
mint egér fészkében
tobzódó kényelem.

Összerángatva hamis
és valós vád…
Poros rózsaszirom
gúnyolódik önmagán.

Kupacban a félsz!
S ki fél, tolvajként élve
ezer hibát vét.

Szárazvirágok…
Idő rágta fakó kép.
Hasztalan ez,
mint halott arcát simogató kéz.

S mikor már,
senkihez sem szól a fájdalom,
tompán siklik
csontjaimban szét.
Akkor…akkor talán,
megreped a jég.