Szárnyalj, csak nyugodtan,
Sosem bántottam szárnyadat!
Félre léptél egyszer
Bánod már vétkedet!
Ez mutatta meg nekem,
Milyen törékeny a szerelem!
Azóta óvom, védelmezem
Megtanultam milyen,
Az önzetlen szerelem!
Így lettünk igazán boldogok,
Szívünk, csak egymásért dobog!
Nem kell álmodnunk a boldogságról
Két karod bármikor átfon!
A valóságban élünk,
Szeretjük egymást!
Más álmának, hiába vagy tárgya
Ő, már nem fér a való világba,
Hiába is áltatja magát!
Szeretné, ha annyit jelentene neked,
Mint, akivel összekötötted életed!
Szereted azt a bolondos asszonyt,
Kit régen a sors eléd sodort!
2 hozzászólás
Kedves Vörös Démon! Te tényleg önzetlenül tudsz szeretni!
Versedhez gratulálok!
Üdvözöl: Noémi
Köszönöm Nagy Noémi!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Üdv: demon