fölött verdesett a lelkünk,
amikor hirtelen vad
viharba kerültünk.
Égig érő hullámok
lakatlan szigetre sodortak,
hol törött szárnyad
ajkaimmal ápoltam.
Amíg gyógyult,
a magamét önzetlen
kölcsönadtam neked
– vagy tán örökbe –,
hogy szabadon szállhass
oly magaslatokon,
ahová én, jól tudom,
soha fel nem jutok.
Mert hiányzik belőlem
az a tűz, az a hév,
ami benned olthatatlan,
izzó lávafolyamként ég.
Most a homokos partról
csodálom röptöd csillagok
közt feszülő ívét,
és veled élvezem
sikereid bódító ízét.
Hozzád képest ugyan
kicsinek érzem magam,
mint régen, amikor
még kislány voltam.
Ám boldog büszkeséggel
emelem tekintetem rád,
mert eszembe jut rólad
drága jó apám.
Öröktől fogva ő
volt a példaképem,
s borongós múltamban,
bársony jelenemben
Te vagy az egyetlen, aki
szívemben méltó a helyére –
akire lehet és érdemes
felnéznem.
12 hozzászólás
Jó lett a vers, főleg azért mert nem estél bele abba a hiába, hogy késnyszeresen rímelj, ezért könyed, lágy, fogható és szép lett.
Üdv
Bár az szerintem előnytelen, hogy a cím egyezik az első sorral. De ez csak személyes vélemény.
Kedves Michelangelo!
Örülök, hogy tetszik a versem (azt hiszem, ez az első, ami bejött neked tőlem:)). Ha van más címjavaslatod, szívesen veszem:)
Üdv: Borostyán
Hát én azt a címet adnám hogy: Lávafolyam (Egyrészt benne van a versben másrészt ez olyan, mint egy folyó, egy folyam a nyomdai megjelenést tekintve, sőt talán a szavak pozicióját is.) De amúgy nem támogatom azt, hogy egy külsős adjon címet, én soha nem érezhtem, teljes mértékben a versnek a bensőjét, amit megjelenítettél, talán akkor egy kicsit, ha megtanulnám,de ezt ne várd el tőlem.:) Remélem találsz egy szép címet, vagy megváltoztatod valahogy a vers elejét. Amúgy ne hallgass rám:)
Üdv
Kedves Borostyán! Ez egy nagyon szép és kifejező vers, öröm volt olvasni. Büszke lehet az az írótársad (?) akire felnézel, akit apádhoz hasonlítasz!
szia: én
Kedves Bödön!
Nagyon örülök elismerő szavaidnak. Valóban írótársamhoz (azaz ő költő, igazi költő)szól a vers. Apukám viszont valójában a nevelőapám volt, de sokkal közelebb állt hozzám, mint az édesapám, hiszen egyéves koromtól nevelt, és a sajátjaként szeretett. Sajnos fiatalon, 42 évesen meghalt… azóta is szeretettel emlékezem rá. Ezzel az írásommal róla is szerettem volna kicsit megemlékezni, nem csak a kedvesem tudtára adni, mennyire szeretem és tisztelem:)
Üdv: Borostyán
Gyönyörű sorok…felemelő érzelmek, érzések.
Minden versed egy-egy gyöngyszem.
Jó volt ismét Nálad járni.
Kedves Zsike!
Köszönöm elismerő szavaidat, örülök, hohy tetszett a versem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán ! boldog lehet,
Kihez így sugárzik szereteted.:)
Gratulálok versedhez!
Kedves Dóra!
Valóban boldog:) Örülök, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán
Engem ebben a versben elsősorban a formai jegyei fogtak meg. Tetszik benne, hogy bár nincs versszakokra tördelve, mégis felbontható négyes és nyolcas blokkokra. A négyes blokkok – melyek mondatként jelennek meg a versben pl az első négy és a második négy sor esetében – azért tetszetősek számomra, mert hasonló a ritmusuk, lüktetnek, életerőt visznek a versbe.
Az első két mondat esetén mintegy felgyorsítják az olvasót, mintha ő is felszállni készülne. Az első két mondat után jön egy nyolcas blokk, mely során a vers vonala ott marad, ahova az első két négysoros mondat eljuttatta, mintha csak repülne, mint ahogy a mondatban ez meg is jelenik("szabadon szállhass"). Ezután újabb négyes blokk következik, mely azért indokolt, mert mintha elfáradna a szárny. Ez ismét csak megjelenik szavakban is("Mert hiányzik belőlem az a tűz, az a hév").
Az egyetlen dolog, ami kissé visszatetszést vált ki belőlem, az az ezután következő ötsoros mondat, mely számomra megtöri a vers ritmusát. Ezt inkább ott éreztem volna indokoltnak, mikor a lírai én apjáról írsz, hisz az ő elvesztésének említése tartalmilag is indokolná a disszharmóniát.
Ezután újabb négyes blokkokkal, mintegy újra felkészülni, lendületet venni látszol, melyet egy végső nyolcsoros mondattal tűnsz levezetni.
Összességében tehát tetszik, csak az az ötsoros mondat okoz némi botlást számomra.
Kedves Roderick!
Köszönöm, hogy ilyen alapossággal kielemezted a versemet:) Én valójában nem ügyeltem itt se a sorok számára, se szótagokra vagy rímekre, csak úgy leírtam, ami kikívánkozott belőlem… Azért örülök, hogy összességében elnyerte a tetszésedet:)
Üdv: Borostyán