Mintha József Attilát láttam volna,
ahogy sértődötten korholja a mamát.
A Kései siratót úgy szavalta,
lényéből ki nem hagyott egy porcikát!
S ott állt előttünk, József Attilaként.
Tárt szívét pőrén vetette elénk.
Reszkető haraggal szidva a mamát,
Elménkbe véste saját bánatát.
Igen, az átélés valódi kínja
Tépte, marta.
Gyötrelmét a versbe belesírta.
Áztatta szemét a könny, s én láttam,
Bátyjára gondol közben – konstatáltam.
Oh, a költészet segít a szenvedőn,
Ráncot simít a gyűrött szemfedőn.
8 hozzászólás
Nagyon szeretheted a barátodat, Streit Gábort Kedves Dodesz, gyönyörűen örökítetted meg.
Gratulálok hozzá, nagyon szép!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm, Magdi!
Jó srác, mindenképpen! 🙂
Kedves dodesz!
Tetszett ez a kedves vers, és biztosan ügyesen szavalt a barátod, hogy így megihletett.
Szeretettel: Delory
Kedves Delory!
Nagyon örülök, hogy tetszett. Bizony, nagyon átadta magát a barátom a vers hangulatának. Sajnos valóban tökéletes átéléssel adhatta elő, hiszen, mint a versben utaltam is rá, rövid idővel megelőzően vesztette el a testvérét.
Köszönöm a figyelmedet!
Szeretettel: dodesz
Sajnálom, hogy nem hallhattam, már csak azért is, mert nagy kedvencem a Kései sirató.
Ezért a versért viszont, Téged illet dicséret. Nálam a záró sorok viszik a pálmát.
Gratulálok szeretettel!
Ida
Köszönöm, kedves Ida!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz!
Igen, a barátság az aminek csak egy igaz arca van. S ha ilyenre lelsz, azt őrizni kötelező. Teszed te is, hiszen úgy mutatod be a barátod, ahogy azt egyik barát teszi másikkal. Versed érzékeny vibrálása is bizonyíték erre. A konklúzió pedig nagyon reális és helytálló.
Szokásommá váltál, tehát amikor tehetem jövök és kiolvaslak. :))
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Tartsd meg ezt a jó szokásodat!
Én is bóklászom néha Nálad! 🙂
Üdv.: Dodesz