Szebbet hoz a holnap

Hajnal van megint
Hajnal, de minek
Minek nekem hajnal
Ha a szépet mutatni nincs kinek

Örülni reggelnek
Örülni a holdnak
Örülni kék égnek hogyan
Ha szívem korhad

Csak ahogyan szokott
Roppan és reccsen
Nincs már kinek édes hangja
Ősz szememre álmot fessen

Hiú könnyedséggel születő
Kis ezüstfényű búlepel
Fáradt szívem ábrázatára
Szomorú álomcsókot lehel

Puha ajkam közé bújik
A fénytestű sós ezüstlepel
Nyelvem öleli ajkad helyett
Bennem az álom magját veti el

Leborul végül a remegő ólomtető
Fekete szárnyai lassan zárulnak
Belül a kis bogár valahol reméli
Tán majd szebbet hoz a holnap