Szerettem volna inni még kicsit
tiszta szavaid éltető cseppjeit.
Lágy harmatom voltál, de magához int
Téged mennybéli távolság megint.
Hiába ébred mindennap a Nap,
hervadó fejem a földfelé mutat,
szomorú száradás húzza szelíden,
lágy szellővel is a halál üzen.
Ha Te elmégy, én is elmegyek,
szárától elhaló vadvirág leszek.
Szélnek eresztem törtfehér álmaim´,
szédelgő szirmok lepkeszárnyain.
3 hozzászólás
nagyon szep vers gratulalok
Kedves Aquarius!
Ez gyönyörű lett:) Gratulálok! Főleg az utolsó sor tetszik:)
Üdv: Borostyán
Gyönyörű vallomás a halni készülő kedvesnek. S az utolsó két sor felemelő!
Gratulálok, kedves aquarius!