Tegnap este befejeztem a munkát.
A kávé ott hevert a csészémben.
Zamata illúziókat fütyült a szobába,
ahogy a tinta a lapokat átjárta.
Szempilláimon heves álmok ültek.
Az idővel bársonytakaróra szédültek.
Szédült bársonytakaró
By AlkonyiBy Alkonyi
8 hozzászólás
Kedves Alkonyi!
Tetszik ez a kissé szürrealista néhány sor! 🙂
Üdv: Klára
Tisztelt Klára!
Köszönöm, hogy olvasta versemet.
Lehet, hogy Salvador Dalí rokonságához tartozom, csak én a verseim révén vagyok szürrealista :):) 🙂 🙂 🙂
Tisztelettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
"Szempilláimon heves álmok ültek.
Az idővel bársonytakaróra szédültek."
Szépen fejezted ki,hogy´munka után
a fáradtság gyözött és a bársonytakarón találtad magad
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Köszönöm szépen 🙂
Próbálkozom csupán, egyszer majd sikerül úgy "eladni" a hangulataim, ahogy szeretném 🙂
Szép estét kívánok!
Üdvözlettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! Megmozgatja az ember képzeletét! Szinte látom a jelenetet a kávéval és a bársonytakaróval. S az álmos költőt heves álmaival! Tetszett! Szeretettel: én
Szia Bödön!
Látod én vonzom ezeket a képeket: Kávé bársonytakaró, tea a paplanon 😀
Az életben is 😀
Örülök, ha tetszett írásom.
Szép Napot Kívánok!
Üdvözlettel: Alkonyi
"Szempilláimon heves álmok ültek.
Az idővel bársonytakaróra szédültek."
Szép vers, tetszik.
Nerine
Kedves Nerine!
Köszönöm,hogy olvastad soraimat.
Üdvözlettel: Alkonyi