sós lé csurog, aznapi szegény ebéd.
Sült krumpli szagát zabálja zsírpapír,
a vetetlen ágy, a tarka paplanhuzat,
foltot, hogy ne maradjon, nem mossa
senki, belefekszik a rongyos nyomor,
alig fér meg benne a bőgő gyerek
míg rémálmot hoz a holnap, felnőttek
testétől gőzölög a nyikorgó fekhely.
Rásüt a Hold fénye a foltos lepedőre.
Az álmok súlyos terhektől viselősek.
Konyhaablakon lóg a félelem függönye.
22 hozzászólás
Kedves Ica! Hátborzongatóan átütő. J. A verseit idézi ugyanúgy a nyomorról, az elesettségről, a szegénységről szól, komor színekkel!!! Nagyot alkottál megint! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm soraidat kedves Laci!
Szomorú. hogy vannak a XXI században ilyen helyzetek.
Kell írni a borzalmakról…de mennyi minden más is van ami elszomorít.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
József Attilaian drámai ez a versed. Amikor József Attilának a szegénységről szóló verseit olvastuk annak idején az iskolában, soha nem hittem volna, hogy oda "fejlődünk", hogy a 21. század elején magyarok egynegyede újra szegénységben él. Pedig a jogszabályok adta mozgástérben a statisztikai adatok is erősen kozmetikázottak a valósághoz képest.
Amikor a jövőről álmodoztunk bizony nem gondoltuk, hogy "az álmok súlyos terhektől lesznek viselősek"!
Judit
Kedves Judit!
Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy tovább sűllyedjen a nyomor. Nem értem a gazdagodás miért fontos egyeseknek, hogy nem is tudják, hogy mennyi a vagyogyonuk. Elképesztőnek tartom a luxus költekezéseket a felhalmozást. Egyszr már írtam egyik versemben, hogy mindenkinek csak két négyzetméter lesz a fekhelye.
Köszönöm a soraidat.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Mélységesen egyetértek, és együtt érzek, együtt érző szíveddel.
Versedből úgy rí ki a nyomor, ahogyan már itt a környezetünkben is a nyomor országává leszünk, míg egyesek dőzsölnek a javakban. Nem is értem, hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel, talán úgy, hogy nincs is nekik. Jó, hogy írtál róla, kell, mert ez már messzire kiált a 21-ik században, hiszen a világháborút követően sem volt tán nagyobb nyomor. Elképesztő! Jó a versed, s én mélységesen egyetértek veled.
Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Mind igaz, köszönöm a soraidat.
Úgy éreztem, hogy keményebben kell fogalmaznom. Figyelem felkeltő legyen, mi tudjuk, van aki hallani sem akar róla.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Ez annyira megrázó! Aki élt már majdnem ilyen szegénységben, az érzi át igazán … kegyetlen élet ez. A félelem függönye – szorongás a holnaptól… sokat felkavart bennem…
Szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Valóban, csak az érzi, érti a vers mondanivalóját, aki maga is átélte.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretzettel: Ica
Szervusz, drága Icám! Újra, szervusz!
Nagyon érzékletes képeket festettél a szegénységről, ami egyenes út a nyomor felé.
Régen, a szegénység sem járt együtt feltétlenül a piszokkal, mocsokkal.
Igaz, a vándorokhoz is vonzódtam gyerekkoromban.
Szabadnak képzeltem őket.
Nem gondoltam rongyokra, szagokra.
Legalábbis, így emlékszem, gondolom.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Szia drága Ildikó!
De régen voltál itt. Köszönöm, hogy olvastál, közben volt mire emlékezned. A szegénységnek nem mindig velejárója a piszok"
Örültem neked!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Versedet olvasva azt kívánom, hogy mindenki találja meg a bőség forrását.
A vers maga a szegénység, nem csak leírt szavak, hanem lélegző sorok. Gratulálok!
Várom tőled a gazdagságot is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
"Ha majd a bőség kosarából, mindenki egyaránt vehet" soha nem lesz kedves Szabolcs!
Habár van olyan sok gazdag, aki ha belefulladna, akkor sem adna a szegényeknek. Ilyen világot élünk.
Köszönöm, hogy nálam jártál a gratulációddal.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nem meggyőzni akarlak, de szerintem olyan világot élünk, amilyent teremtettünk magunknak, amelyben jól érezzük magunkat, ha még rosszul is.
Igen, sok ilyen gazdag van, akiről te írsz, de van olyan szegény is, aki egy morzsáért ölne, és van sok olyan gazdag, aki örömmel, boldogan segít a szegényeken, és van olyan szegény, akinek az a gazdagsága, hogy még azt a keveset is szívesen megosztja másokkal, amije van. Ilyen világot élünk.
Szeretettel: Szabolcs
Nem is kell meggyőzni kedves Szabolcs ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok és egyetértek veled.
A vers csak egy konkrét esetről szól.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Icu! Én ugyan már nem éltem ilyen mély szegénységben, de a dédmamám igen. Emlékszem és mindig csentem valamit surcos kötényébe, hogy vigye, de inkább az unokának vitte azt is haza. Soraiddal láttatni engeded és átérezni. Köszönöm az élményt. Szeretettel Éva
Kedves Évike!
Szomorúan írtam, de úgy érzem, le kellett írnom ezeket a tragikus sorokat.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Az együttérzésed a társadalom kitaszítottjaival példaértékű. A "rongyos nyomor" azonban végig fogja kísérni az ember történelmét, amíg csak tart ez a korszak. Nem lehet tudni, pontosan mi okozza, hogy szegények vannak közöttünk, de véleményem szerint ebben nagy szerepe van annak, amit a Szentírás mond arról, hogy Isten megbünteti a fiakban az atyák vétkeit harmad- és negyedíziglen, de azokkal irgalmasságot cselekszik ezer-íziglen, akik szeretik Őt. És ott van a vetés és aratás törvénye is: az ember azt aratja, amit elvetett. Ha bűnt vet, veszedelmet arat. El kell fogadnunk, hogy a szegénység létezik. Jézus is azt mondta, hogy szegények mindig lesznek köztetek. Isten egyébként a szívek vizsgálója. Ha valaki szegény, de abból a szegénységéből is adakozik, az Úr szemében nagyon kedves. És persze a gazdag is lehet együttérző, adakozó, a szívétől függ.
A versed most is olyan, mint általában: remek.
Szeretettel: Klári
Egyetértek veled kedves Klári!
"Ha valaki szegény, de abból a szegénységéből is adakozik, az Úr szemében nagyon kedves."
Köszönöm a gratulációdat és a kedves soraidat.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán!
Megdöbbentően élethű a versed.
Bárcsak ne lenne így!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Le kellett írnom bármennyire is megrázó!
Köszönöm, hogy olvastad: Ica
Szia!
Nagyon szomorú, hogy ilyen a világ. Régen is, de sajna most is vannak szegények, kilátástalan helyzetben lévők, akiknek az ablakán a "félelem függönye " lóg. Fordul valaha a világ akkorát, hogy ilyen ne legyen? Nagyon tetszett ez az elgondolkodtató versed!
üdv hundido
Kedves Hundido!
Sajnos szomorú, hogy mindig is voltak szegények és lesznek is, mert ahol fény van ott árnyék is.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica