Fátyolfelhőn ül a szél,
kacarászva széjjel néz,
listázza egy papírlapon,
mit tépkedjen aznap agyon.
Mafla kutya bojtos farkát,
szőlőlevelek indáját,
Panni pöttyös sárga blúzát,
piros rózsa cakkos fodrát.
Rágja foga ceruzáját,
kiköpi a fának rostját,
töprengővé válik arca,
lesz még neki ma sok harca.
Megrángatja zászló testét,
elrontja a csendes estét,
frissen mosott hajat zilál,
elmérgesít minden vitát.
Nap sugarát megtépdesi,
s reakcióját kémleli,
addig, addig szaggat mindent,
orrára koppint az Isten.