Álomból valóságba szelídülten
vagyok veled. Mikor majdnem kihűltem,
jöttél s fújtál rám meleg, déli szelet,
s kertemből jó illat száll, mint képzelet,
melynek nincs határa. Adtál gyümölcsöt,
s a régi én kifáradt csendben őrzött
múltba koszlott… Végre van saját sarok,
ahol nem büntetésem átka vagyok.
S ha találkozik meleggel hideg,
ott vihar van – mégis az őrzi meg
valómat, és szenvedésem gyöngye lesz.
Míg, ha nyaldos a langymeleg – tönkretesz…
Míg velem vagy, soha nem leszek hűtlen.
És csak élek így, Beléd szelídülten…
12 hozzászólás
Szia Klári! Nagyon szép gondolat ez! Beléd szelídülten élni. Tudom kiről beszélsz, és megértem a vágyat. A sorok méltóságteljesen, s mégis játékosan gördülnek, futnak! Szeretem a verseidet, pedig általában nem szeretem a verseket, – csak a jókat! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy így gondolod 🙂 És gondoltam, hogy érteni fogod 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Már többször is olvastam a versed, de alig találok szavakat, hogy mit is mondhatnék, de most úgy érzem ráharaptam az ízére, a szelíd szeretet ízre, amit oly szépen fejezel ki költeményedben. Nagyon tetszik!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, örülök, hogy ráéreztél a lényegre 🙂
Szeretettel: Klári
Csodaszép sorok!
´Mig,ha nyaldos a langymeleg-tönkretesz…´
átélt.ötledús!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
A langyos nem jó semmire. Ha az embert nem érik az életben megpróbáltatások, akkor sosem jut el a legfontosabb felismerésre…
Köszönöm a szavaid! Szeretettel: Klári
Nagyon szép vezetésű vers, tetszik az áthajlások lendülete, ahogy hullámokat keltenek a versedben. A zárás pedig egyszerűen lenyűgöző, Jó volt olvasni.
aLéb
Köszönöm szépen aLéb, nagyon örülök a véleményednek – mint mindig 🙂
Üdv! Klári
Szépséges költeményedhez szeretettel gratulálok.
Jó volt itt nálad időzni: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica 🙂
Ó de szép ez a versed kedves Klára!
Gyönyörű a befejezés 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm a szavaidat, kedves Zsu 🙂