Szelíden szundít a szél…

Szelíden szundít a szél,
Sárgulni kezd a levél,
Ősz van.

Gyümölcsöt érlelt a nyár,
A dióhéj kemény már,
Koppan.

Egyszer perzselt, máskor fújt,
Ó, szeszélyes nyarunk volt,
Tombolt.

Most jött az ősz, csendesen,
Bekopogott kedvesen,
Dúdolt.

Még forrók a nappalok,
Éjjelente vacogok,
Fázom.

Zöldellnek a levelek,
Néhány sárgát is lelek,
Bánom.

Elsárgulnak, lehullnak,
Az avarban lapulnak,
Sorban.

Elfelejti mindenki,
Nem ismeri fel senki,
Holtan.

Jönnek a zordon fagyok,
Fűteni kell, megfagyok,
Télen.

Esik a hó, fúj a szél,
A levél már nem remél,
Én sem.