Szemed

Ó, a szemed, nincs más ’mi ilyen szép,
olykor belenézni sem tudok.
Eltitkoltak egymástól az évek,
de a szívem szívedért zokog.

Ó, a szemed fénylő ragyogása
tisztavizű tótükör nekem.
Tolvajom vagy de én mégse bánom,
elrabolt minket e szerelem.

Egy tekintet, ’mi oly megigézett,
tudom, most már ez a drága sors.
Lassú ez a táncunk, de az élet
úgy siet, mint síneken a gyors.

Ó, a szemed álmomban is látom,
átölellek s megfogom kezed.
Messze szólít, messze visz a hajnal,
s hozzád mindig visszaút vezet.

Ó, a szemed, nem mondok le róla,
nincs utánad, nincs következő.
Naplementét látni összebújva,
világunk egy szép aranymező.