Kellemes ahogyan ideszűrődik szemed sugara,
még ezer kilométer sem fátyolozza,
nézem a mosolyod, életet teremtő csoda;
de mióta nézem már, nem is tudhatod – mióta.
Van ez így, az ember lassan meg is szokja,
amit legjobban kívánt – eltették a kirakatba.
Fájni nem fáj, hogy mégse Ő, csupán csak egy ablak,
(Tán én is elővehetném egyszer a feszítővasat?)
Mérföldkövek és szeretet, esélytelen váltás csere;
Beleértsem, hogy nem a kitüntetett elrendelése.
Aztán még a halogatás is – valami ünnep, hogy hátha,
talán majd, húsvétra, vagy jövő karácsonyra …
Jóleső mindenképp irgalmas szemed bája,
ahogyan este lefektetsz, mint békát a csatornába.
Olajos, kikotort iszapba, zsebemben meglapulok.
Hol békén hagynak lent, zavartalan áramlatok,
Kivonszol majd egy jelenés, vagy a nyugalom zaja,
S megvág a koldus, aki a kirakatot kifosztotta.
5 hozzászólás
amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, s egyébként a feje tetejére állt a Világ.
Kedves Miki, nagyon tetszik a versed.
Szeretettel
Emese
Köszönöm Emese, az a sok hátha, húsvétra, vagy Karácsonyban – most tollamhegyére került, legyen szép napod , űdv MIKI
A cím után azt hittem valami szép lírai alkotás! :)))))
Nekem ez nagyon abszurd, bocsáss meg…
" Jóleső mindenképp irgalmas szemed bája,
ahogyan este lefektetsz, mint békát a csatornába." Ezeket a sorokat elképzeltem…:)
További jó alkotást!
Üdv: Lyza
kedves Lyza, az élet a nagy csatorna és a szegény ember a béka;
ez a megfejtés, űdv MIki.
Nekem nagyon tetszett a versed.
"Aztán még a halogatás is – valami ünnep, hogy hátha,
talán majd, húsvétra, vagy jövő karácsonyra .."
Nekem ez a két sor a reményt sugározza.