A szemed tükör, benne érzem magam,
tükörfényben látom kínzó vágyadat.
Ölelj hát magadhoz, el sose engedj,
maradjak csillagként örökké csak veled!
Pillád elnehezül, gyötör a fáradtság,
szemed lecsukódik, a világ távol már.
De belül ott vagyok, ragyogok veled,
fényemmel mutatom az utat neked.
Nem vakít a sugár, szelíden világít,
megtört fényével felém irányít.
Álommanó siet, hogy neked segítsen,
éjjel is velem vagy, drága egyetlenem.
Reggel a hajnalpír arcodon megpihen,
meleg sugarával téged átölel.
Így ölellek én is álmodban kedvesem,
simogatom lelked, egyetlen szerelmem.
5 hozzászólás
Nagyon szép romantikus vers! Gratulálok!
Barátsággal panka!
Szia Kedves!
Igazán gyengéd gondolatokat vetettél papírra, jólesett olvasni. Nekem az " álommanó " is nagyon aranyos.
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon szép…:)
Igazán kedves, szeretetteljes vers.
Gratulálok!
Nagyon szép a versed. Szép gondolatokkal, rendezett sorokkal. Szépen rímelő!
Szeretettel: Kata