Szemeid

Szemeid
Álmosan néznek szemembe.
Még nem érted, hogy kerültél e létre,
Még álmaid léptében jársz,
Szelíden a jobb világra vársz.

Szemeid
Tiszán ragyognak a víztől
Talán egy másik pasas néz a tükörből,
Kezedben meg-megáll a borotva,
Mikor orrodhoz eljut a kávé illata.

Szemeid
Tétován néznek a külvilág felé.
Karomba taszít még a város hangos zaja.
Csókot lopunk a rohanó időtől,
Majd elszakadtál lakásunk öléből.

Szemeid
Nem látják megkínzott alakomat,
Máshol jársz, nem láthatod most arcomat.
A város elnyelt mély gyomrába,
Egyedül ülök most a szobába.

Szemeid
Fáradt boldogsággal néznek rám,
Mint minden este megérkeztél hozzám.
Az étel illata megcsapja orrodat,
Szelíden simogatod arcomat.

Szemeid
Mohón, vágyakozva ragyognak rám.
Mikor este odabújsz szeretni hozzám.
Lángol a testünk, és a lepedő-tánc
Újra eggyé olvasztó varázs.

Szemeid
Bágyadtan tekintenek rám,
Mikor álmosan nézel a párnádról rám.
Már húz az álom magával,
De még maradsz, hogy láthass.

Szemeid
Zárva, arcodról a gond már eltűnt.
Szeretem nézni álmaid gyors suhanását.
Megigazítom most párnámat,
Behunyom szememet, Téged látlak.