Szemekbe zárt remény

Mennyi kis remény születik,
s pattan lángra a
szemekbe zárt remény.

Ha tehetném,
nem…nem engedném,
hogy hamvaiba hulljon,
mint alkuvás.
A jóért lázadni kell.

Szürkébe, vöröset keverve,
mint a hajnal törtetése,
hasítva, feszítve,
álomból
fényre ébresztve.

Ha tehetném,
beleolvasztanám az összes
fájdalmat szemem tüzébe,
s nem…nem engedném,
hogy talpunk alatt
recsegjen, a porladó remény.

Mert megüdvözülve,
csak szabadon,
sallangot ledobva,
egyszerű szépen mehetsz.