Szemem előtt mosta le a jeges eső
a színehagyott leveleket a fákról
–panaszkodik az ember, az erdő,
a levelet tépő idő örök igazáról.
Haraszt párnája takarja az utat,
rejti a léptek, s a vadak nyomát.
Múltba zárja az őszi hangulat
a csendbe mélyült avar illatát.
Jósló november keze simít, s a szél
bukfencet vetve rohan a tél előtt,
gallyakra ül reggelenként a dér–
de még kineveti őt a virgonc délelőtt.
Szürke sörényét rázza egyre jobban
a felhők közt nyihogó tél vadlova,
alatta a föld szíve félve megdobban,
ahogy csattog az idő jeges ostora.
4 hozzászólás
Kedves Inda!
Csoda szép, melankolikus őszi vers, különlegesen varázslatos képekkel.
"Szürke sörényét rázza egyre jobban
a felhők közt nyihogó tél vadlova,"
Nagyon tetszik.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm, Kedves Ida!
A tavasz és az ősz, ez a két évszak, amelyek mindig figyelmeztetőként jelennek meg nekem. és mind a kettő elbűvöl varázsával, szépségével. Örülök, hogy tetszett. Kellemes karácsonyi készülődést kívánok.
Inda.
Szépséges versedhez szívvel, elismeréssel gratulálok! Kellemes estét kívánok! Szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm, Suzanne, hogy itt jártál.
Gondolom te is gondoltál arra a télre, ami valamerről lopakodik felénk. Bár, nem nagyon hiszek az idei télnek, mert a jelek, legalább is nekem azt mutatják, hogy az idén nem lesz telünk, de annál forróbb, aszályos nyarunk lesz.
Kellemes Ünnepeket és az új évben pedig jó egészséget kívánok, szeretettel Inda.