Szent estén

Fények gyúlnak a díszes fenyőfán
idézve karácsony misztériumát.
Hirdetik a békét, az életet,
az embert, ki szeretetre született.

A Csendes éj mélységes varázsa
örömteli pírt von sápadt arcokra.
Csillogó, önfeledt gyermekszemek
mutatják fenségét e szép ünnepnek.

Hová nem jut nagy fa, csak egy kis ág,
boldogság melegét vetíti a láng.
Ölelkezve egymásra nevetnek,
karácsony szent napján így ünnepelnek.

Ki nem osztozhat senkivel, mert nincs,
kinek egy szelet kenyér igazi kincs,
annak sóhaja vajon hová száll?
Várja-e a megváltót, a messiást?

Reménnyel várunk rád Istengyermek.
Hozzál nekünk egy jobb világot, szebbet!
Hogy tisztán, szívből szóljon az ének:
dicsőség mennyben az Istennek,
békesség földön az Embernek!