Ma reggel korábban szökött el az álom.
Puha ágyam mélyén köszönt rám a lét.
Vágyálmos szemekkel hunyorgok a Napra:
a gondok kútját merni,ez a napi tét.
Eleget igyekszem ezer fokon égni,
Az élet jege vastag,törhetetlen gát.
Lelkem egén súlyos bánatfelhők lógnak,
S sírba zárják végleg a vágyak otthonát.
Rongyba fulladt ruha lett nekem az élet,
A gond ágyúja tépte cafatokra szét.
A remény tűje törött,hogyan varrom össze?
Szétszakadt vágyaim utolsó térképét?
6 hozzászólás
Kedves Székelyke!
Egy szomorú csodát hoztál! Nem is tudom először jobb időket kívánjak, vagy gratuláljak? Azt hiszem ebben a sorrendben jó lesz!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves székelyke!…
Melankolikus hangulatú versedben sok igazság van,
és szép megszemélyesítések!
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Szia !
Az utolsó két sor,az mindent elmond. Törött tűvel varrni, nehéz, lehet,de nem lesz olyan mint volt.
Szeretettel:Selanne
Székelyke!
Gyönyörű megszemélyesítésekből szőtt utolsó versszakod fantasztikus!
Elismerésem jeléül, küldöm az 5-t.
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Székelyke!
Lehet, hogy a remény tűje még sem törött, vagy a térképet ragasztani is lehet, vagy el sem szakadt csak egy kicsit gyűrött.
Szomorú, szép versedhez gratulálok.
Barátsággal:Margó
Köszönöm kedves szavaitokat és örvendek ,hogy itt jártatok nálam ,egy ideig el voltan tünve ,azon is törtem a fejem ,hogy nem írok tovább .Örvendek nektek,sok a bánat bennem és most elvagyok magammal ,meg az élet tekervényes útjaival ,remélem lesz jobb is minden ,sziasztok és köszönöm mégegyszer .