Szenvedély

nem…, egy ismeretlen hatalom
ez mi előtt most fejet hajtok
és immár Ő vezeti kezem
tán ez az utolsó alkalom
mikor még láthatom az arcod
én mégis kísértem végzetem
azzal hogy vétkezem meglehet
hogy ez már tényleg az őrület…

s Ő…, aki a szemembe hinti
alantasan viszkető porát
így én nem tudom sem elhinni
sem érezni ahogy odaát
még tiszta lelkembe meríti
az üresség ódon kupáját
hogy el akarja tőlem venni
életem s gyermekeim anyját
csak egyre messzebbre elűzi
amíg magamon hordom láncát…

hogy…, engem tép s nem véd az ösztön
tudatom hiába oroszlán
nem ébred s e romos bőrbörtön
fogja fájdalom sem hat már rám
kínom enyhíti a bourbon
és nincs se istenem se hazám
így ki ellenem áll az öljön
vagy hallgasson el mindörökre
milliónyi beszáradt könnyön
bánattól őrjöngve s őrlődve…

talán…, mégis igazad lehet
valóban maga az őrület
ez már és én tényleg vétkezem
míg eljön egy remek alkalom
s szerelmet vagy barátot kínál
ki majd vezeti kulcsolt kezem
talán már én is azt akarom
s tán megyek is ha hallom hív már…