Parancsszavaktól konok és vad
szenvedéllyel
követelem hatalmad varázsos
jelképét,
mely éhesre nőtt szükséglettel
küzd a jogaiért.
Farkaskirályok ősi álhatatosságával
szaggat fel vágyad,
hogy engedő, de nem megadó
fejedelmi kitartással,
Előbb magad lakj jól felkínált világom
csillagfolyamával.
Szenvedélytánc
By Titkos
1 hozzászólás
Szia Erika!
Látom ez a versed hozzászólás nélkül maradt. Akkor nem olvastam, most újból átnéztam verseidet. Tetszik a stílusod. A téma nem mindig. Én más sárból vagyok gyúrva, – gondolom. Asszony vagyok a szó legszorosabb értelmében, és a nő-férfi kapcsolat engem is érint. Annyira szépen, tömören írod versedben a lényeget, hogy az már "hátborzongató". A szó jó értelmében. Nem tartasz titkot, egyenesen megvallod, igazi odaadó nő tudsz lenni ha ha kell, nem önfeláldozásból adod "először csak magadat,"- már akkor tudod, hogy elnyered aztán a jutalmad. Kívánom, hogy ez még sokáig így maradjon. Legyen szép beteljesült szerelmi léted ebben a világban. A vershez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali