Süt a nap fenn az égen.
Boldog vagyok, mint már régen.
Boldogságom megtaláltam,
Pedig oly sokat sirattam.
De minden bánat elmúlt.
Angyal jött, s reám borult.
Kék szemével rám nézett.
Láttam rajta, nagy szeretetet érzett.
Érzem rajta, hogy szeret.
Érzem, de nem eleget.
Kevés az időnk az életre.
Ezért használjuk szépekre.
Szép szemében ég a tűz.
S a fűz sem szomorúfűz.
Belenézek csillogó szemébe,
Ő nekem a szépek szépe.
Ő nekem a minden.
A szomorúság eltűnt már régen.
Boldog vagyok, boldog leszek.
Szomorú már sosem leszek.
1 hozzászólás
Na jó mostmár kezdek hozzád bízni. A harmadik versszakod tetszett a legjobban. Azon belül is az utolsó két sor. Fogadd meg te is. (Kicsit a szóismétlésekkel vigyázz.)