Szép versképet rajzoltál az égre
Bele a pusztába, a csillagos éjbe
Álmodtál csendesen egy gyönyörű álmot
Repültem veled, s szórtam a csillámport.
Álmot fújtam szét, a felhők felett
Hintettem a csókot szerelmeseknek
Sérült szívedet balzsammal gyógyítom
Harmat könnyeivel sebeid tisztítom.
Mikor jő a hajnal, néked csókot adok
Átölellek kedves, hisz a tiéd vagyok.
Nem űzhet végleg el, csak távol tart
Ha leszáll az éj, újra az enyém vagy.
2 hozzászólás
Így van ez Kedves!
A gyönyörű álmok véget sosem érhetnek…
Tetszett a versed!
Így szép ez élet, Kedves! 🙂
Öröm volt olvasni, boldogságot sugárzó versedet. Ha az álmok szépek, már az is sokat segít a mindennapok szürkeségén.
Szeretettel olvastalak.
pipacs 🙂