Bíborban nyíló már a menny,
fénye virít az üvegen,
az alkony pírt csal ablakra,
s hajnalra bearanyozza.
Tűző a nap lankadatlan,
virul a májusi nappal.
Nyílni hagyja a virágot,
tavaszi láztól izgatott.
A pirkadat leple alatt,
méh ízlelé' a virágokat.
Előbújt a vágy, az álom,
orgona, lilában lángol.
Rám mosolyog oly kedvesen,
a lombárnyas kertemben.
Violák is illatoznak,
mint források hűs illata.
Szellő ring gyenge fűszálon,
kacag a nap rózsaágon.