Szép szavakból csokrot kötnék,
mint virággal hozzád jönnék,
átnyújtanám szeretettel,
néked adom, kérlek, vedd el!
A szép szavak, mint a folyók,
olykor összekapaszkodók,
találkoznak kis patakok,
így születnek nagy folyamok.
Megfürdik a lelkünk abban
a sugárzó szófolyamban,
mert ha mind szívből fakadnak,
gyógyítanak, tanítanak.
…Bölcsességre, szeretetre,
bátorságra, dicső tettre,
mint virágot nagy csokorba,
szedjük szép szavaink sorba!
Kertünk legszebbik virága,
a vallomás rózsaszála,
véle tárjuk ki szívünket,
boldogítván kedvesünket!
2 hozzászólás
Nagyon tetszik nekem ez a vers, mert vannak bizony – még is – kik szeretnek csúf, ide nem illő szavakat használni írásaikban. Megfogadom, ahogy mondod:
"mint virágot nagy csokorba,
szedjük szép szavaink sorba!" – ajánlom mindenkinek
szeretettel Kata:
Én is azt vallom kedves Kata, hogy mindennek van határa. A költészet nem a trágár szavak tárhelye -, liberalizmus ide, modern művészi divat oda… 🙂
Szépen, s szépet! Legyen ez a mottó továbbra is, miképp időtlen idők óta… 🙂
Szeretettel: alberth