Fekete lepel, hullott felém.
Szép virágok, törtek el.
Hangjaik, jöttek ide.
Szép volt virágok, édes álmok.
Hangjaitok, zengje álmom.
Levertségben és büszkeségben.
Velem voltatok, minden tétben.
Csonkult testem, borult földre.
Szívem lelke, feküdt vérbe.
Érzelmeimben és vágyaimban.
Velem voltatok, minden árban.
Sötétséget látok, féltve kiáltok.
Nem válaszolt senki, mindjárt félre állok.
Megszorult szívem, táncolt reményben.
Elveszett minden, a vak, sötét-sé-gé-ben.
Nyilak, fordultak mellettem.
Fekete leplek, hullottak körülöttem.
Szép virágok, virágoztak.
Hangjaikkal, játszadoztak.
Szép virágok, gazdag álmok.
Hangjaitok, zengje álmom.
Levertségben és büszkeségben.
Hangot adván, minden térben.
Áldott testem, borult földre.
Szívem lelke, feküdt derűre.
Érzelmeimben és vágyaimban.
Kedéllyel áldva, minden árban.
Fényességet látok, merészen kiáltok.
Felém néz mindenki, mindjárt oda állok.
Megszorult szívem, táncolt-e kedélyben.
Boldogabb minden, a látható, világos-sá-gá-ban.
2 hozzászólás
Annyit még hozzátennék, hogy ezt a verset énekelni kell. Úgy írtam meg.
Valamint, kíváncsian várom másoknak mi a véleményük erről a versemről!
Legyen áldott szép napotok!