Lepattan a csend a falról, és lábamhoz gurul.
Egyedüllétem helyére magány költözik,
aztán hullani kezdenek könnyeim.
Talán te távozol általuk.
Így leszek egyre szürkébb és fakóbb.
Sápadt arccal fordulok most a nap felé,
sugarai kirajzolják enyhe foltjaim,
melyeket eddig eltakart a tél,
de mégis, ennek ellenére is
most már csak a fény felé megyek.
19 hozzászólás
10 sorba besűrítve mennyi érzelem! A fájdalomtól, magánytól, veszteségtől a reménybe vezető út. Én sajnos még csak az első felét ismerem igazán. A második sor "brutális", sokan talán nem is tudják a különbséget. Csak a címet nem tudom hogyan kapcsoljam a műhöz. Mindenesetre újabb gratula!
Poppy
U.i.: Hoppá, közben – újraolvasva – már a cím is megvan! 🙂 Nagyon megragadó ez a vers!
Kedves Poppy!
Igazán örülök, hogy ennyi mindent találtál a versben, és a második sor….Igen, valóban sokan nem is tudják a különbséget. Örülök, hogy rájöttél hogyan kapcsolódik a cím.:)
Az első felét ismered igazán? Nohát akkor drukkolok a továbbiakhoz:)
Nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Minden jót kívánok szeretettel:
Zsuzsa
Szia!
Nagyon egyedi és jó képeket
használsz, igen jól bánsz a szavakkal!
grat:pdw
Kedves Pdw!
Nagyon köszönöm a véleményt, örülök, hogy tetszenek a vers képei.:)
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa !
Találd meg az utadat, a fény felé törekedik minden élet, hiszen az éltet::-)
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Igen, írány a fény!!!!:) Köszönöm, hogy olvastad, és véleményt írtál.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nekem úgy tűnik, mintha megtaláltad volna a kiutat a télből és az a szeplő inkább a boldogság lenne.
Én kívánom, hogy mindig csak fényben járjál, hagy látszódjon az a szeplő.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Hoppá….:) Most ráébredtem valamire. Köszönöm.:)))) Majd lehet, hogy egyszer vers lesz ebből az eszmélésből is.
Igen, talán a kiút is meg van, de talán az a leglényegtelenebb. Vagyis lényeges dolog az is, de a "hogyan" a legfontosabb. köszönöm a véleményt.:)Örülök, hogy tetszik.
jááááááájjjjjj……de kavarog most minden……De ez így jó.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Igazad van fel kell válalnunk szeplőinket, az is mi vagyunk. Az olyan kapcsolatban ahol akár részben is ezt nem tehetjük, jobb ha elsiratjuk, elengedjük a másikat. Menj csak bátran a fény felé légy önmagad!
Gyönyörű nem mindennapi versedhez gratulálok.
Barátsággal.Margó
Kedves Margó!
Nagyon szépen köszönöm a véleményt, az "egyetértést", a gratulációt.:)
Minden jót kívánok!:)
szeretettel:
Zsuzsa
Tömörebben sem lehetett volna, most, később talán igen. Milyen felszabadult érzéssé válik az indulás, a Fény felé?- mert a fény az ami jelt is ád. köszönöm ezt a közelítést is, s hogy olvashattam.
Kedves Futóinda!
Nagyon köszönöm az "idelátogatást".:) és a versre szánt időt. Tömörebb valóban nem lehetett volna…én is így gondolom.
üdvözlettel:
Zsuzsa
….jajj…mennék….de hová bújt a napocska???? ha valaki megtalálta szóljon.:)
Napocska….bújj elő!:)
nem lettél vidámabb mint ahogy megismertelek… vagy én tettelek ilyenné…
"szürkébb és fakóbb"
Ez nem vidámság kérdése, és talán a vers nem is szomorú….mert a felismerés mindig pozitív történés úgy gondolom, bármiféle felismerés az, mert onnantól lehet változtatni.
Nem Te tettél ilyenné.
Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Zalánnak "Szállás idegen ágyon" címmel a Bárka 2009. évi. 4. számában megjelent egy verse. A Te első sorod után mindjárt az jutott az eszembe, és már ez jó, mert az a vers zseniális!
Üdv. Laczkó
Kedves Laczkó!
Szívesen elolvasnám azt a verset.:)
Köszönöm, hogy olvastad, üdv:
Zsuzsa
Szia, Zsuzsa!
Elküldöm Neked csatolt fájlban e-mailen. Remélem, hogy egyetértesz majd velem. Egészen bizonyos.
Laczkó.
Kedves Laczkó!
Köszönöm, megkaptam, valóban zseniális vers.
barátsággal:
Zsuzsa