a felhők foszló fátylán át
szűrődött
arcomra a fény
már sápadt volt
de még melegített
a nap áldott sugara
ahogy jött felém
ezen a
szeptemeber
elején
korai lesz az ősz
rémlenek
bennem régi vers sorok
a völgyben a nyíló nyári virágok
az ablak előtt
gesztenye tüskés angyalok
és erőltetett menetben
a halálra várók
akiket az a szeptember is
még ott hagyott
mindszentek előtt
most béke van még
ne féljetek
a világot
nem égethetik meg
őrült emberek
mert akkor rájuk is pusztulás
vár
ezért nem teszik
előbb ősz jön még és
szerelem- csodák
asszonyok édes csókjának az íze
és az erjedő must szaga
amit messze hord a szél
ne féljetek
csak óvjátok egymást
és a világot
akkor is
ha vad viharokkal zord hideggel
mégis egyszer megjön a tél