Szeptember ködöt köpül

Szeptember ködöt köpül,
hajnaltájt körös-körül,
a nap fény-pizsamában
nyújtózik avarágyban…

Fázósan prüszköl a fű,
ráférne némi derű,
keserű lapulevél,
alig él, el-elalél…

Csillan a harmat szeme,
kelő nap játszik vele,
zene száll fényhúrokon,
mollokon, s mély-dúrokon…

Szóljon nap, szimfóniád,
érezzük, szép a világ!
Dícsérje sok kis veréb,
szeptember fénylő egét!

Suttog a fa lombja még,
az őszről ezer mesét,
lágy szellő fodroz tavat,
ujjával rajta matat…

Megyek, mert sietni kell,
közben a szemem legel,
bárányként eszegeti,
ami itt tetszik neki…

Ha majd zord fagyok járnak,
madárként tartsd a szárnyad,
fölém, szép ősz emléke,
megőriz szívem mélye…