s tudom nem leszel
soha a társam
mosolyod mégis elvarázsol
kint hó esik
tél van és fagy
és én még mindig várom
hogy kitárt karjaimhoz
közelíts
nem tudom miért
szerettem beléd
az érzelmek tengere
ölel
s vad hullámokat vet felém
ahogy látlak
és újra és újra felébred
érted a vágyam
megváltó
messsiásomkémt várlak
te nem is érzed
hogy minden cseppnyi lélegzetem
a levegő
ami kiált érted
ami éltet
meg is halhatok annélkül hogy szeretnél
annélkül
hogy karjaidba vennél
annélkül hogy öled s csókjaid ízét érezném
a számon
vénülőként meggyötörve
mégis
a te ölelésed várom
ki bennem élsz
mert bennem élsz már
örökkön örökké
ezen világon
4 hozzászólás
Nagyon tetszett!
Érzékletes, kifejező képek,
jelenítik, meg szerelmed!
"az érzelmek tengere ölel
s vad hullámokat vet felém"
Mély vágyak, érzések, igazán csodaszép!
Biztos boldoggá tudnád tenni ki benned él!
Kedves Dóra
Kedves szavaidat köszönöm. És örvendek hogy tetszett
Mély érzésekkel teli szép versed elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá : Zsuzsa
Kedves Suzanne
Köszönöm, higy tetszik.