Szerelem?
Szerethetem -e én
a számat,
szememet,
szívemet?
Egykor kezünk
véletlen összeért,
mára már szerveink is
összerendeződtek.
Te táplálsz, mint
éhes fát a szorgos gyökér.
Belőled élek én,
mint rebbenő levél,
s így életben tartalak.
Ha egyszer majd
sűrű lesz fölöttünk az éj,
karodba burkolódzom,
s te engeded,
hogy féltő szavaimmal
betakarjalak.