Körberajzollak,
Hogy meglássam a benned sürgő talánt,
Szimmetriád minden barázdája felém kacsint.
Göndör hajad, mint spirálok ezrei
Rám tapad.
Táncol a szó,
Partnere a szemed.
Zenéjük a bőrön megtapadt csönd.
Ha rám nevetsz,
Nevetnek veled együtt a csillagok.
Illatom leszel,
És én úgy szívlak magamban, mint egyetlen jót az életben.
Mert az is vagy.
Jó vagy, mint Napnak az árnyék,
Mint melegnek a hideg,
Együtt vagyunk, együtt, mint szív s ideg.
Párnám vagy,
S köldököd pici gomb rajtad.
Hangod a szellő, a napfény,
Egy apró szikra, egy tollpihe,
Színes minden egyes szavad,
S ezekkel festem ki magam.
4 hozzászólás
Bandrás!
Érdekes képekkel teli versed megfogott.
Gratulálok hozzá, öröm volt olvasni!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂
Üdvözlettel: Kiss András
Ilyen a szerelem. Érdekes gondolatokkal ecsetelted elénk érzelmeidet.
Érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy itt jártál és olvastad versemet!
Üdvözlettel: Kiss András