Napos éjjel jött a felhő,
Agyamra szállt, s nincsen szellő,
Ami azt onnan elhordhatná,
Talán a nyár, mi megmondhatná,
Meddig marad,
És ha elmegy, talán valamit kiharap,
De talán hagy is bennem egy új részt,
Mi után majd érzem a vészt,
Mikor legközelebb jön,
S az emlékét megőrzöm
Minden találkozásnak,
Mint egy halálozásnak.
De szeretem, nélküle élni nem tudnék,
Ha jön, előle mégis elfutnék.
Messze.