Szerelem

Tudod néha még most is könnyezem,
Tengerként árad e sós folyam,
Mégis a boldogság úszó árja,
Ahová örömmel vetem magam.

Elmondom neked minden titkomat,
Mindent mi fáj, mi boldogít,
Többet érsz nekem minden kincsnél,
Viselnék érted bármi kínt.

Elönt a forróság ha látlak téged,
Lázas testemen izzadtság csorog,
Remegő ajkam csak te gyógyítod,
Amikor pici szád csókjait rálopod.

Mikor veled vagyok röpülnek az órák,
A napok, az évek, mind egybefolynak,
Nélküled szinte megálll az idő,
Monoton percek múlni nem akarnak.

Oly fontos vagy nekem drága kicsi leány,
Mint sötét égboltnak éjjel a holdsugár,
Mint aszályos évben földnek a csapadék,
Mint szomorú arcnak a simogató kéz.

Te jelented a fényt, az életet,
Nem tudok meglenni nélküled.
Te vagy a napsugár éltető melege,
Te vagy a forrás hűsítő vize,
Te vagy a vár védelmező fallal,
Te vagy a kedves aki megvigasztal.