Bordadongák között, szívdobbanásokban
csendesedik a lángoló szerelem.
Mint alvó borpárlat, titkon érlelt aszú,
kristálytiszta méz, forrásvíz, ha eleven
ér táplálja. Életerejét bíz' ott találja.
Szemed tüzében látom a holnapot.
Minden olyan meleg fénnyel közelít .
Mint erős árbóc-kötél, (tépázhatnak viharok)
magadnál tartasz. Semmi sem sodorhat el így.
Biztosan együtt érhetünk majd új partot.
2 hozzászólás
Nagyon szép képek, eszenciális, jó ízlésű keveréke szerelemnek, bornak, s nem csak a vörös szín közös nevezőjén.
szépen, mívesen, műértő gonddal kidolgozott vers, talán csak a zárójelest tenném idézőjelek közé.
gratulám: Grey
Köszönöm szépen az olvasást Gery. Örülök, hogy elemezted a verset. Nem érzem úgy, hogy az idéző jel szükséges volna…üdvözöllek ☺