Kedvesem, leszállt az éj.
Jöjj, add nekem szívedet,
s bár jól tudom, hogy lehet,
a szívem mégis fél,
a hajnal vágtat, törtet,
s elragadja halott szívem tőled,
hiszen csak addig él,
míg veled lehet.
Kedvesem, a reggel jő.
Jöjj hát, legyél az enyém,
addig nem állhat közénk
halálos keringő,
s elsuttogom vallomásom,
kósza, bús, jajongó szerenádom:
a szívem szívéből
csak Téged szeret.
II. Szenvedély
Amikor átölel, minden mást elfelejtek.
Amikor csak megmozdul, lelkem vele rebben,
s száz szerelem-réten repülünk ketten át,
s magaménak érzem bódító illatát,
s ezer együttléttel ér fel érintése,
s ha mesél, az több, mint más ezer meséje,
s az öröm tölt be minden közös éjszakát,
gyere kedves, testünket egymásnak adjuk át,
egyesüljünk némán gyönyörű szerelemben…
Amikor átölel, minden mást elfelejtek.
4 hozzászólás
Kedves Jox!
"Aki kinyújtja kezét, annak szíve védtelen". (Idézet tőlem :)) " kósza, bús, jajongó szerenádom: " ez viszont Tőled,… egy gyönyörű, szomorú, fájdalmas sor, mint az egész szerenád. De ott van benne a félelmen túl, a vágy, az érzés ami eltemet, de visz, és magával sodor.
A Szenvedély más, a bódító illat, ezer mese, már ringatóbb,s lágyan visz tova,… olyan mint az ezeregy éjszaka.
Gratulálok szeretettel: pipacs
Szia
Van vers valami fájdalmas, és érezni lehet benn a vágyakozást…:D
Nagyon aranyos vers.
Gratulálok.:D Tök ügyes vagy.:D
Szia Joxi!
Nagyon tetszik az új műved! A felépítésében fantáziát látok, a mondanivalójában szépségeket, finom lelket.
Jól sikerült!
Szeretettel: Kankalin
Szép a dallam, szép a versed,
tiszta szívből énekelted,,,