Ki tudja miért sodort hozzád az élet,
Miért is kell, hogy szeresselek téged,
Angyalok súgták jötted,s én követtem őket,
Szavaikról tán nem is tudtam de végül megleltelek,
Oly sok csalódással s fájdalommal szívünkbe,
Még is itt vagy velem s átölelsz örökre,
Álom vagy tündérmese,hát nem ez az élet,
Mert ott lapul a bánat és néha elkap téged,
Ránk is lecsapott,s mi keményen türtük,
A problémákon együtt mégis keresztül mentünk,
Nemtudom,hogy miért becsülsz meg ennyire,
Megse érdemlem,hogy szívem ott legyen szívedbe,
Megbántottalak már,de tényleg nagyon bánom,
Sokszor a boldogság az embertől elpártol,
Messze vagy tőlem de mégis tudom mit érzel
Szerelmed lágy szellő hozza el mikor alszom éjjel
4 hozzászólás
SZép nagyon 🙂
Gyönyörű! Tényleg nagyon szép vers, Beya!! 🙂 Olyan szépen leírod benne, hogy tulajdonképpen mi is az a szeretet, ami kitart jóban, rosszban. Gratula!
csodalatos vers,oszinten irom,sirt a lelkem,ahogy olvastam…boldog lehet majd az a tarsad akit szived valaszt…sok sikert es sok szep alkotast kivanok,s.erdelybol
Köszi h olvastad:)