szavaim sújtották árva tapintatlan szívét.
Megszorult emlékeim ömlöttek szét a falára,
s vágyaim zúdultak érthetetlen lelkéne falára.
Lelkét zavarta vágyaim eszeveszett nagysága,
s lelkem megvadult az ő nagy boldogságába.
Sosem éreztem még a szenvedély gyümölcsös ízét,
de láthattam a zöld réten szálló igéjét.
Érezhettem vele milyen a szív álmaiba kerülni,
s tapasztalhattam milyen azért erősen küzdeni.
Sosem néztem jó szemmel a szerelem csábító hatását,
csak kárörömöt mutattak semmi mást.
Ily kedves és vidám madár még nem járt az égen,
amit érezhettem mikor a szívét osztotta meg vélem.
Szívében emlékeim rengetegét láthattam,
ahogyan röpülnek szét szárnyai közt rengeteg áldattal.
Erőltetett emlékeim részeit hordozta szívével,
amiket én erőltettem rá szánalmaimmal lelkével.
Egyszercsak megtörni láttam lelkem erős vadsága miatt,
s a szárnyán aranyló tollai hullani kezdtek az ég alatt.
Lelkem elbukott a szenvedésétől,
s a szívemnek adott utat reménységéből.
Szívem bölcsessége mást diktáltak lelkem felé,
emiatt lelkem újra háborgatni kezdett a madár felé.
Szívem szavai megfogták lelkem engedhetetlen vágyait,
s engedte végigszállni a madár gondolatait.
E madár gondolatai igazságot tükröztek lelkéből,
s kedvessége szált át hozzám a szívéből.
Túl későn ébredtem fel lelkem álmaiból,
csak az önző erényeit figyeltem senki mástól.
Elbocsájtottam az érzelmi kötelék szavát,
lelkembe döftem csúf álmai hadát.
Szívem pecsétet tett a szerelem hatására,
soha többet nem engedek a lelkem szorító szavára.
Ezáltal már nem érezhetek többé szerelmet,
s szenvedést már nem hozhat ezzel sohase.
Nem akarom érezni soha többet a románc hatását,
csak lelki pusztulást hozott rám semmi mást.
Nem tudok szeretni már senkit sem,
eddig sem szerettem csak reményt véltem.
Nem akarok bűnös ember lenni egyszer sem,
mert mások szívét jártam eddig fölöslegesen.
De az vagyok ténylegesen a lelkem miatt,
mivel önzőségemmel erősítettem azt.
Nem érdemlem meg a szerelem ízét,
belefáradtam hogy tegyek ellene ezért.
Úgysem érezhetem ténylegesen a lelkem miatt,
mivel csak bántani fog mindig mást emiatt.
Félek elkezdeni újra nyitni szerelmi vágyakba,
mert nem szeretnék szenvedésben élni újra.
Ezért elhatároztam az életemben,
hogy egyedüllétet folytatok tovább az életemben.
Nem szándékozok szánalmat kelteni másokban,
de így határoztam el magam a logikámban.
Semmi hátsószándékból eredő vágyam sem származik abból,
csak a saját javamra tettem ezt semmi másból.
De akkor is ott fog égni a szívem belső magjaiban,
a madár által érzett szerelem hatása.
Ami rengeteg fájdalmat okoz még nekem,
hogy vétkes emberként érzem magam még ezzel.
Szeretném még utoljára szívének kellemes szavait érezni,
ahogyan megosztja velem meleg érzéseit.
Azt amikor a szemében felnyílik az igazi csoda,
ahogyan pompát ad a szerelem valódi arcának Ő oda!
5 hozzászólás
Egyik olyan alkotásom, amelyben özömlöttek a gondolataim. Kíváncsivá tesz az a tudat, hogy vajon majd ti mit fogtok erről a versemről gondolni.
Kedves SmileGames! Csak egy kérdésem lenne. Te hány pontot adnál erre az írásra?
Üdv: Kati
Kedves szilkati!
Úgy gondolom, hogy számomra nem az a fontos, hogy megkapom-e rá azt az 5 csillagot bármely műmre, vagy sem. Számomra leginkább legfontosabb az pedig az, hogy mások mit látnak a verseimben, mit éreznek, mit gondolnak és még sorolhatnám. Ha pontoznom kéne saját alkotásaimat nos az pedig nem menne, bár az emberek többsége habozás nélkül 5-t vágna rá, de az csak egy szám, egy érték adat, ami ok nélkül nem is olyan élvezetes.
Számomra az se zavar, ha csak szimplán értékelnek, de örülnék már akár annak, ha a verseim mások számára valamilyen véleményt formálna s azt megosztanák én velem. Bármiféle kritikát elfogadok másoktól, mert ezekből tájékozódhatok, ezekből tanulhatok, másoktól!
Üdvözlettel Roland
Kedves Roland! Abban igazad van, hogy a kritika, ha fáj is, többet ér, többet segít, mint a hamis tömjénezés. A versed nem tetszett, mert tele van terjengős frázisokkal, sok a képzavar, nincs felépített gondolatmenet, csapkodsz ide-oda, nincs megformálva.
Nem kétlem viszont, hogy az érzéseid őszinték. Próbálj meg egy gondolatot vagy képet kiemelni az írásból, és aköré építkezni. Hagyd el a felesleges ismételgetéseket, legyen inkább kevesebb, de összefogottabb. Vagy próbálkozz először prózában megírni, valami történetbe- ez lehet valós vagy kitalált-belevinni a gondolataidat. A történéseknek van egyfajta logikájuk,
ha ezt követed, nem tévedhetsz el nagyon az érzéseid zűrzavarában.
Üdv: Kati
Kedves szilkati!
Ahogyan olvastam az észrevételeidet a versemmel kapcsolatban, akkor jöttem rá, hogy milyen hanyag munkát is adtam ki a kezemből. Amivel talán picit kötözködnék az a gondolatmenetes felvetésed. Ez amolyan lefutó vers. Olyan mintha egy életszakaszom jelentős részét emelném ki. A versemben van egy váltás, a jövő. A versem elején pedig a múlt.
Viszont nagyon megfogom fontolni az utolsó pár sorodban lévő tanácsodat amit ajánlottál felém. Mindezeknek apró oka az az, hogy zűrzavaros a fejem. A gondolataim össze-vissza szállnak, s sehogyan sem tudok rendesen írni, anélkül ha nem olvasnám el még 20x a sorokat.
Nagyon köszönöm szépen az építő kritikádat!
További szép napot kíván neked .: Roland