Szerelemből túlzott optimizmus

Romantikus szavak nem szavak, jelek istenek énekében

Nem csak szeretet, ha ölelem
Őt egyszerű szeretettemmel,
Szeretettjeimért

Vészesen fogyó, fájó időben látszat
Mily könnyű az öröm

Végtelen mozgása elégedetlen
Nem elégedett létező jelenése
Ha történnek, elkerülhetetlenek

Távoli árnyai, melyeknek
Megbocsátok, megbocsátanak
Szerelmes szerelmének széleit
Beterítjük együtt töltött perceinkkel

Vágytól átkarolva elfelejtjük
Napjainkat orrsövényemen
Nyelv bimbóim ízein illatában
Süketen hallom, átlátszón
Sötétben is megtalálom,
Helyet adó idő örömére örömöm

Télen, nyáron, éjjel nappal
Boldog, nem boldog
Szomorú, keserű, kilátástalan
Remény pillanataimban
Mintha nem szenvednék viharban
Szélben, hegyen, mezőn,
Változó távolságban, ha sötétedne
Besötétítődne, besötétítődnék

Úgy kínozna mint
A nagy szerelem egymástól
Elválasztott folyó, forrásától
Ha nem térne vissza
Nem folytatódna, folyna
Csak vészesen fogyó időm

Nemcsak szeretett, ha átölelem
Megfoghatót, nem foghatót
Szeretettel úgy múltkor,
Jelen, holnap szerethetőt
Ha örülünk, egymásnak örülünk