Szeretett: Jó tudni, hogy van ily’ hívem.
Szerelmes: De nem titkolom, jó, ha látlak.
Szeretett: Én téged szívembe soha sem zárlak.
Szerelmes: Fáj, de mit tehetnék?
Szeretett: Felejts, s az ég lesz újra kék.
Szerelmes: Mást sem próbálok, mióta ismerlek!
Szeretett: Így értelme nincs az életnek.
Szerelmes: Hogyan? Nem értlek, miről beszélsz?
Szeretett: Nem értheted, ez oly’ nehéz!
Szerelmes: Engedj legalább egy próbát.
Szeretett: Megbánnám rögtön azt az órát.
Szerelmes: Egy pillanat elég lenne.
Szeretett: Eszem erre mérget nem venne.
Szerelmes: Mondd már, mi az, mi bánt, kedves?
Szeretett: Elmondani ezt, tudod, olyan terhes…
Szerelmes: Tudom, hogy neked fáj, és megöl a bánat!
Szeretett: Mondok helyette édes mesét, százat.
Szerelmes: Mást se hallottam, örökké csak mesét.
Szeretett: Szegény lélek! A szerelem elvette eszét.
Szerelmes: Bolondnak mondasz?
Szeretett: Számra ilyen szót mondd, miért toldasz?
Szerelmes: Hisz te magad mondtad!
Szeretett: Rosszul gondoltad.
Szerelmes: Hát másról beszéltél?
Szeretett: Arról, kinek szívében honol az örök tél.
Szerelmes: Sajnálom szegény párát.
Szeretett: Ne sajnáld, megéri az árát.
Szerelmes: Mondd el, miért vagy hozzá ilyen konok?
Szeretett: Mert az a jótét lélek, szerelmem, én vagyok.
Szerelmes: Szerelmem? Süket is kezd lenni fülem?
Szeretett: Bár ne mondtam volna, gyötrelem!
Szerelmes: Igaz volt a szó, mi kicsúszott a szádon?
Szeretett: Nincs igazabb nála a világon.
Szerelmes: Miért érzek hát mégis szakadékot?
Szeretett: A holt szíven nincs, ki bezárja a hasadékot.
Szerelmes: Egyik szavad édes, a másik gyilkol itt helyben.
Szeretett: Miért akarsz bánatot szívedben?
Szerelmes: Nem akarok, de nélküled meg nem maradok.
Szeretett: Ha velem vagy, érzem, szétszakadok.
Szerelmes: Utálat ez, mi az áhított hangban cseng?
Szeretett: Szerelem ez, de szomorú a dal, keservvel zeng.
Szerelmes: Bár enyhíteni tudnám fájdalmad!
Szeretett: Taszító szóra mégis kedves választ ad?
Szerelmes: A szó, mit mondok, lelkem dala.
Szeretett: Leomlik bennem az éj sötét fala.
Szerelmes: Hallod már a madarat?
Szeretett: Szemedben látom arcomat.
Szerelmes: Így jő hát el az alkonyat?
Szerelmes: Elkerül véled az örök kárhozat.
Szerelmes: Fekete leplét hozza az éj, de a hajnal örül nevednek.
Szeretett: Tudd meg, kedves, örökké szeretlek.
9 hozzászólás
Úristen, ez nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hihetetlen…
Huh.
Köszi! 🙂 Szerintem röviebb lesz, mert így nagyon hosszú, a végére elveszti a lendületét. De kösziiii!
Ez extra nagyon nagyon jó!! Sok-sok ilyet kérünk még!! Imádlak. Pusszz
kösziköszi 🙂
Amit végigkísérhettem, kulisszák mögött. Engem akkor fog meg egy vers, ha azt át tudom élni vagy átéltem. Ez nekem nagyon OLYAN. Na, de ki tudhatná jobban mint a legjobb barátnőm?! Kösözönöm, hogy megírtad ezt a verset nekünk!
🙂 Orsim, gondolom nem lep meg, te voltál az első, aki látta 🙂
Katám! Tudom és ezer hála érte! Ez a kedvenc versem tőled/ a Földön! Ennél szebbet, őszintébbet és mesteriebbet nem láttam. Hihetetlenül jó, nem is tudom miért érintett meg! ;):$
Imádommm! puszi: your Orsi
🙂 ilyenkor mindig pirulok, és sosem tudok mit írni 🙂 ma s írok, az is párbeszédes lesz, remélem tetszeni fog.
Alap! Kész csoda az is!:-)
“rég várok rád, soha ne engedj el, még várok rád…”