Szerelmes tavasz

Nem is vettem észre, mikor pattant rügybe
dombunk ölén a szederbokor, bordó törzse.
Hirdeti gyümölcsét a szél, a forrónyár,
tíz éve kapaszkodik e jó palóc földbe.

Titkokat mesél minden körülöttem itt:
a tavaszt bontó virág pici ibolyája –
nap felé pipiskedő bokrok mellől
kedvet szít, öt szirmú, köszöntő virága.

Itt előbb zöldült, bontott kelyhet a hóvirág,
mint a többi hozzánk érő, hírt hozó élet.
Csak szerelmesként lehet így szeretni
ezeket a tavaszt csalogató életkéket.

Mikor lombot vet a hízott gally rügye,
benne kinek, mit üzen az élet – ki érti ?
Levél bimbóhoz, lány szerelméhez
simul – az élet, az örök életet idézi.

Ismerem a jelek, a szelek ízes illatát,
a tavaszt köszöntés áldó ünnepét –
minden évben egyre szebben adják át
a szerelmes tavaszok énekét.