Szerelmesek

összehajolt ágak, egymásra tolt perclemezek, léleksíkok a párna alatt s párna felett, egymásba- emlékezetek, összekulcsolt gondolatok, sípcsontodon lábfej, éjbe lehelt éntudatok, álmok integrálódása…
kettőslátás, delírium, ölelő kar mellkasodon, orrodban haj, kapaszkodás a villamoson az együttlétbe, mosolyomban jelenléted, belédzuhant hullócsillag a sóhaj, kezemen ereid szaladnak át, életem pórusain szívlak fel, s lükteted testem állapotát…
hajnalfürt függönye arcunkba lóg, egyszerre moccan a csendünk, beszédre váltva át, finoman sejtve álmaink mögött az ébredés árnyalatát, elkent auránk színeit nem bogozzuk, csak fényesítjük, mint a lét selyem zuhatagát a tenger felett kibukó Nap…
hiába kecskeringóznak a gondok, ha vannak olyan érintkezési pontok, ahol az angyalok körbeülnek minket, és füstölőt tartva örülnek eléghetetlen szerelmünknek, hiába kígyóznak felénk anarchiák és káoszok, felsejlünk keservünkből, mint ismeretlen bölcs nyelve alól megváltó pátoszok…