Szívem meleg fészkébe
szerelmet hozó tavasz
ütött tanyát.
Hízik a rügy a szélben,
s lent a Tisza locsogja
folytonos igazát.
—Üzenetet hallgatok,
volt sziklák homokjába
meséket pólyáznak
futkározó habok:
a csepp önmagába hull, így
marad meg óriásnak.
Lent Szeged, fent Szentes,
közöttük ringatom szívemben
ezt az áprilisi képet.
Szerelmet dajkál az alkony,
és szemembe villannak
örök-életű fények.
6 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Nagyon szép ´áprilisi képet´festettél!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Hidd el, megpróbálom elmondani, mind azt ami közvetlenül érint, és a bennem rezgő érzéseim visszhangját is csodás szavaink képerejével próbálom vetíteni.
Örülök, hogy itt jártál, s annak is, hogy tetszettek a képek.
Barátsággal, Inda.
Kedves Lajos !
Megont egy gyönyörű képekkel megírt szerelmes alkotás, nekem nagyon tetszik, remek az alkotás, melyhez szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsú!
Tudod, az ember egy két lábon járó képeket, és történelmet rögzítő vándor, feltéve, hogy nem szalad el az életét kísérő dolgok, tájak mellett. A fönti vers is, útközben, valahol Szolnok, és Szeged között látott napvilágot.
Örülök, hogy tetszett és, hogy erre jártál.
Szeretettel, Inda, Lajos.
Szép! Mint minden versed. Köszönöm az élményt!
Selanne
Kedves Selanne!
Örülök, hogy mindég ellátogatsz hozzám, és annak is, hogy gondolatokat tudok hagyni nálad.
Szeretettel, Inda.