Szerelmi ábrándok,
nem építek rátok
többé erős várat,
s csalódás sem várhat.
Mert az ábránd hiú,
csalódik lány, fiú,
hol remény elszalad,
ott a szív megszakad.
Bús szerelmi álmok,
nem gondolok rátok,
mégis itt maradtok,
vigaszaim vagytok.
Minden ábránd inda,
amin másznánk vissza
álmok mezejére,
bércek tetejére.
Vágy oltárán kovász,
talán végső fohász,
utolsó szalmaszál,
míg remény tovaszáll.
Szerelmi ábrándok,
az út szélén vártok,
soha el nem hagytok,
kínzóim maradtok…
4 hozzászólás
Kedves Albert!
A szerelmi ábrándok részi a szerelemnek,
indái nélkül nem lehetnénk meg…
Szép versedhez gratulálok szeretettel.
Köszönöm, kedves Dóra!
Így igaz, a csalódások után új ábrándok születnek, mert a szerelmi ábrándok a lélek lelkesítő angyalai…
Köszönöm gratulációdat!
Szeretettel: alberth
Mondhatom, hogy röviden, de remek szép szavakkal tudod közvetíteni a szerelem érzéseit. Már maga a vers szövege is nagyon sokatmondó! Amilyen szépséges lehet egy szerelem, ugyanúgy lehet nagyon fájó, mégis vágyakozó.
Örömmel olvastam legújabb versedet.
Egyben áldásos, szép karácsonyi ünnepeket kívánok
szeretettel: Kata
Bocs: A vers címét akartam írni, a szövege helyett!
Kata