Szemedben tükröződik szereteted fénye,
arcodat keresem minden emberébe'…
Ha meglátom mosolyod, felcsillan a szemem,
csak annyit szeretnék: szeress mindig engem!
Ha egy másik lányért összetöröd szívem,
ha már nem nálam lesz forró csókod íze,
egy dolgot szeretnék, hogyha betartanál:
őrizd meg emlékem, ha már így elhagytál…
10 hozzászólás
Nagyon tetszik! Szép verset írtál! Élvezettel olvastam! Üdv: én
Szia Bödön! Örülök, hogy tetszett és olvastál 🙂
Szeretettel: Evelyn 😉
Valamiféle "tisztaság" árad a versedből és biztosan így is érzel, ma még. Elképzelhető, hogy idővel már nem lesz olyan fontos, hogy olyan valaki "emlékezzen" rád, aki elhagyott.
Kedves Szusi! Ezt a veset valakihez írtam, már nem aktuális, már rábízom, hogy ő mit gondol, ha érdemesnek tartja, emlékezzen. Én igyekszem elfelejteni.
Kedves Evelyn!
Ha az ember csalódik, az nagyon tud fájni, de, ha van erőd túllépni rajta, akkor erős vagy, és légyél is az.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm, harcsa, örülök, hogy olvastál és annak is, hogy tetszett!
Szeretettel: Evelyn
Nekem azért tetszik a versed, mert sugárzik belőle a megbocsátás lehetősége, ami mellett
ott rejtőzik az is, ha mégis végleges az elválás maradnak a szép emlékek és nem a harag és nem a bosszú.
Bölcs gondolatok.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Zsófi! 🙂
Örülök, hogy tetszik és köszönöm, hogy olvastál! 🙂
Szeretettel: Evelyn
Kedves Evelyn!
Nagyon szép érzések!
Az utolsó sor szívbe ´markolóan´szépen
fejezi be írásodat!
Gartulálok!
ÜDv:sailor
Kedves sailor! 🙂 Örülök, hogy így érzed és köszönöm a gratulációdat 🙂
Szeretettel: Evelyn 🙂