Szerelmünk léte…

Szíved sugarában ragyogó úton haladok feléd,
fényben repülve szárnyam hasítja az eget…
Elmém és szellemem megalkotott téged halhatatlan,
fájdalmam véste szerelem szabadságom záloga…
Benned élő örök-egy hívó szóval csábítasz…
Hol közelítesz felém, e földi világ paradicsoma,
átható mennyország illatú lelkedbe olvasztasz….
Van-e az idő jelen pontján kívül élet?

Hozzád szólok a "most"-ból,
egy majdani jelen pillanat emlékeként…
Mert hozzád rendel a sors fájón-édesen,
halandó létet felülírón…
Egymásra találásunk pillanata kiűzi térből az időt,
azután új dimenzió hasad éjszakát temető robajjal bennünk…
Várlak, csak várlak – hát te is várj…
Keresnem téged nem szükséges,
tudom, te találsz rám e síkon…
Örökre, örökre, örökre…
Szerelmünk léte Univerzum törvény,
ősrobbanástól való…
Ámen.