Szerény kis ibolya.
Hova bújtál az erdőben?
Hova bújtál a ligetben?
Szerény kis ibolya.
Szerény kis ibolya.
Korhadozó ágak között
rejtőztél, ösvények mögött.
Szerény kis ibolya.
Szerény kis ibolya.
Lila, fehérben virultál.
Illatoddal bódítottál.
Szerény kis ibolya.
Szerény kis ibolya.
Szirmod napfény simogatja.
Dalod bülböl dúdolgatja.
Szerény kis ibolya.
8 hozzászólás
Kedves Zsuzsa! Eme versedhez még senki sem írt. Én elolvastam, kedves vers, ölelkező rímekkel.
Nekem tetszik, azonban engedd meg, hogy kérdezzek és valamire felhívjam a figyelmed. Az utolsó szakaszban számomra ismeretlen az a szó: "bülböl" – mit jelent jelent?
A versekre is érvényes az, ami a prózákra, hogy mondatokba kell foglalni az egyes gondolatokat. Tehát elhagyható az is, hogy minden sort nagybetűvel kezdjünk.
Ezért majdnem minden szakaszodat egy mondatba lehetne foglalni.
Próbálkozzál ezzel megbarátkozni.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata! Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat: Zsuzsa
A bülbül egy nagyon kedves énekesmadár.. mint a csalogány…a törökök kedvenc madara…hozzá hasonlítják a szép és bájos hangú leányzó énekét.
Ez igaz, Barna, de itt bülböl van! 🙂
Köszönöm az észrevételt, nem vettem észre az elírást! 🙂
Olyan madarat, sajnos nem ismerek…lehet valami vidéki rokon 😆
Az ibolya szerénységére utal minden versszak. A rejtőzködés, a száraz ágak közötti bujkálás, az alig észrevehető, nem hivalkodó szín amivel rendelkezik és a napfényének köszönetként az egyedi finom illat.
Nekem nagyon tetszik, mert még sok minden mást eszembe juttatott. Többek között az első tavaszi
erdei sétát a még lomb nélküli fák között, a föld illatát az ibolya illatával keverve.
Szeretettel gratulálok, Zsófia
Drága Zsófia! Köszönöm szépen értékes szavaid: Zsuzsa