Szeress, szeress, holtig szeress,
Hogy ne halj meg, s örök lehess.
Ne veszíts el, hogy ne keress,
Sírjál bátran, hogy aztán nevess.
Miért is, miért is ölelnélek,
Elválva is szeretnélek,
Elszakítva csókolnálak,
Elvesznék, ha nem látnálak.
Besüt a napfény.
Mily szép az ég.
Sugározza éltetőn
Bíztató szeretetét.
Adja szépét és jóságát,
Látom már a régi képet!
A hegyek közti fényes völgyet,
Csak egyet nem: vágyam tárgyát.
Fű. Virágok. Bárányfelhők. Kék ég.
Csókok. Ölelés. Illat. Emlék.
Lemegy a nap, vörös fények. Hozzád bújt
Szerelmes lényem. Együtt lehetnénk. Ez már a múlt.
Elfeledt élmény, előjött emlék,
Ezer meg ezer szépet láttál rég.
Eltűnt már minden. Zord idők járnak.
Eszembe jut, s mézes gyönyörrel fájnak.
A hajnali szél végigszalad
A városon, utcákon, házak között,
Csak az én szívem üres, sivár,
A magány beléköltözött.